Improvement of Production and Management Processes in Dairy‐Cheese Sector and Dairy Waste Management (WHY WHEY)

A tejfeldolgozás során keletkezett melléktermékek komoly környezetvédelmi problémát okoznak, melyek szennyvízként távoznak a tejfeldolgozó üzemből. Vidéki területeken a tejfeldolgozás során keletkezett szennyvíz öntözésre is használható. Ha viszont nem kezelik megfelelően ezt a szennyvizet, az oldott sókat tartalmazó folyadék leszivárog a talajvízbe, és tetemes mértékben szennyezi azt. A sajtüzemek működése során keletkező melléktermék, a tejsavó igen magas (biológiailag lebontható) szervesanyag-tartalmú (akár 70 g COD/L-ig) és csekély lúgtartalmú (50 meq/L) anyag. Mivel a tejsavó fehérjében és laktózban gazdag mellékterméke a sajtgyártásnak, költséghatékony hasznosítása vagy ártalmatlanítása egyre fontosabbá vált az utóbbi időben. Ha kezeletlenül kerül a környezetbe, a talajvízbe, akkor komoly környezetvédelmi problémákat okoz magas biológiai és kémiai oxigénigénye miatt.

A tejsavó a sajtgyártás vagy a zsír és kazein tejből való eltávolítása során keletkező melléktermék. Az EU-ban a tejtermelés 18%-kal növekedett 2001 és 2013 között, és 156 millió tonnát tett ki az elmúlt évben. A tejfeldolgozó üzemek 124,1 tonnát gyűjtöttek be, aminek 98%-a tehéntej volt. Mennyiség tekintetében a savó a legfontosabb termék a tejfeldolgozás során.

A tejfeldolgozás fő termékei: sajt (67 millió t), vaj és egyéb feldolgozott termék (31 millió t), fogyasztói tej (31 millió t). Ezen termékek előállítása során összesen 40 × 106 t/év savó termelődik az EU-ban. Az éves többlettermelés tehát 13 × 106 t, ami 619 250 t laktózt tartalmaz.

2013-as statisztikai adatok szerint 13,5 millió t tejterméket állítanak elő évente, ebből 20% az ömlesztett sajt, tekintettel arra, hogy 2,7 millió t tejet használnak fel a termeléshez. MIndebből következik, hogy nagy mennyiségű savó képződik és kerül a környezetbe. Ezért nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy gazdasági és környezetvédelmi szempontból nagy jelentősége van a savó hasznosításának. Manapság azonban ezt a többletmennyiséget nem hasznosítják további termék előállítására, így a savó ártalmatlanítása komoly problémát jelent a gazdaság és környezetvédelem számára. A tejsavó egy igen erős szennyezőanyag, amikor a szennyvízzel vagy szennyvízként távozik. Magas szervesanyag-tartalma miatt biokémiai oxigénigénye (BOD5) 30-tól 40 g oxigén/liter. Ez alapján, ha egy sajtfeldolgozó üzem napi 100 000 l tejet dolgoz fel, a szennyezés mértéke megegyezik egy 60 000 lakosú városéval (Petillot, 1976). Tekintettel arra, hogy a világ tejsavó termelése igen nagy, a környezetszennyezés veszélye különös figyelmet érdemel minden érintett részéről.

Azt is fontos azonban tudni, hogy a tejsavó értékes tápanyagokat tartalmaz. A savó összetevőinek hasznosítása és/vagy fermentációs közegként való alkalmazása előnyös lehet mind környeztvédelmi, mind a fenntartható gazdaság szempontjából. Mégis, összehasonlítva a fejlett nyugat-európai piacokkal, a kelet-európai és a csatlakozásra váró országokban a savóból kinyert termékek iránti kereslet csekély. Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Észtországban, Litvániában, Bulgáriában, Romániában és Horvátországban kevesebb savó termelődik, mint a nyugat-európai országokban. Ezekben az országokban a magasabb termelés és a savó alkotóelemeinek hasznosítása hagyományos élelmiszer-iparban jelentős hozzáadott-értéket jelenthet, ezért különös figyelmet érdemel.

A WHEY-projekt fő célkitűzései:

• • a tejsavó hasznosítási lehetőségeinek tudatosítása a projetben résztvevő partnerországokban;
  • a tejsavó hasznosítását bemutató tananyag létrehozása a szakképzés, a tejipar és a takarmányelőállítók mint célcsoport részére: mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, környezetvédelmi mérnökök, állatorvosok, egészségügyi dolgozók, üzletemberek és vállakozók az érintett szektorokban.

A projekt futamideje: 24 hónap (2014. szeptember 1 – 2016. augusztus 31.)